A Nemzetközi Gyorsíró és Gépíró Szövetség – INTERSTENO – augusztus 15–21. között Kínában, Pekingben rendezi meg 47. kongresszusát, illetve a világbajnokságot.

Az eseményen versenyzőként részt vesz Jászai Lídia, a 2009. évi magyar főiskolai szövegszerkesztő bajnok, aki a következő tudósítást küldte Pekingből a Nyíregyházi Naplónak. Kedden érkeztem Pekingbe – a verseny vasárnap reggel kezdődik. Nem luxus a korábbi érkezés, mert az időeltolódás hat óra, amikor otthon dél van, itt már este hat. Ez a koncentrálás szempontjából okozhat gondokat, nem mindenki tudná hozni a legjobb formáját. Néhány nap alatt talán megoldja a szervezet az átállást – korábban nem volt ilyen tapasztalatom, eddig csak otthon és Európában versenyeztem.
Az első benyomásaim Kínáról elég vegyesek. Az egyik: itt az időt másképp, kicsit szabadabban mérik, mint otthon. Sokat kell várni mindenre. Például megérkeztünk a pekingi repülőtérre hajnali fél hatkor, és a szállodai autóbusz reggel nyolc órakor jött értünk. Mondani sem kell, egy kilenc órás éjszakai repülés után nem öröm két órát „szobrozni” egy repülőtéren. Az első bosszúságokat azonban kárpótolta a szálloda, amelyben a következő napokban lakni fogunk. A 399 szobás Hotel Aoti az olimpiai sportközpont része, minden igényt kielégít. Egy kellemes reggelre ébredtem itt, mindjárt elmenten futni és jógázni. Ez otthon csodálkozást váltana ki egy parkban, de itt nagyon sokan ezt teszik. Sőt tajcsizót is láttam.
Az időeltolódás leküzdésére nagyon alkalmas volt az első nap, amely kirándulással telt. Ellátogattunk a Beihai Parkba, Peking egyik legrégebbi császári kertjébe, amely a híres Tiltott Város közelében található. Lenyűgöző, hogy milyen hatalmas, mennyi pagoda van itt, s ezek mennyire különbözőek. Korábban, ha Buddháról hallottam, egy kép jutott eszembe, itt láthattam, hogy milyen sokféle a Buddha-ábrázolás.
Ezen a környéken található az úgynevezett Szén domb is (Mej San), ahonnan szép kilátás nyílik a városra, a régi császári palotákra. Az itteni öt szép pavilon egyike, a Tízezer Tavasz Pavilonja a város (a kínaiak szerint a Világ) mértani közepe. Itt volt az első „kalandunk” is: odafelé taxival mentünk, amivel nem volt semmi gond, viszont visszafelé egy sem akart felvenni, miközben azt sem tudtuk, hol vagyunk. Így végül riksával érkeztünk vissza a szálláshelyünkre, de ez legalább különleges élmény volt, mondhatni, izgalmas. Itt Kínában úgy tűnik, hogy szinte nincs is KRESZ, mindenki össze-vissza közlekedik és mindenki „hangjelez”, a riksás, a biciklis csenget, a motoros dudál, az autósnak kürtje is van.
Sajnos, nagyon kevesen beszélnek angolul. Viszont nagyon tetszenek a helyieknek a külföldiek, főként azok, akik tőlük eltérően nem sárga bőrűek. Állandóan fotózkodni akartak velünk.
Még nem szóltam arról, amiért itt vagyok. Hamarosan kezdődik a Világbajnokság – szintén egy olimpiai létesítményben –, ezért gyakorolunk is reggel és este is. A verseny augusztus 16-án, vasárnap reggel kezdődik. Először gépírásból indulok: egy fél órát kell gépelni, aztán szövegszerkesztőként versenyzek, ami 10 perces lesz. Remélem minden sikerülni fog!
Peking, 2009. augusztus 13.

Cikkírónk, a Nyíregyházi Főiskola hallgatója; háttérben a modern Peking


A verseny színhelye


Kínai népviseletben


Peking: a császári parkban


A világbajnokság logója