32 év. Ennyi ideje úszóedző Szűcs Csaba. Az NYVSC trénerének kezei alatt nem kisebb versenyzők nevelkedtek, mint Csabai Judit, Kovács Rita és Szokol Diána. Olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoki résztvevők. Több ezer gyereket tanított meg úszni, munkáját pedig a város is elismerte azzal, hogy ő kapta a Kovács „Bütyök” József-díjat, Nyíregyháza sportjáért.

Szűcs Csaba éppen dolgozik. Óvodásokat felvételiztet, ki tudja, talán éppen most választja ki a jövő olimpikonjait. Az Arany János Gimnázium uszodájában szokásos rekedt hangja már messziről hallatszik. – A klórtól ilyen – mondja két köhögés között. – Ez amolyan szakmai ártalom. Az elmúlt három évtized azért megtette hatását. De ez legyen a legnagyobb baj, kárpótolnak az eredmények, melyeket elértünk.

Szűcs Csaba

Eredmény pedig van bőven. Csabai Judittal kijutott az olimpiára, és olyan időt értek el anno, hogy azt közel húsz évig nem tudták megdönteni. Még ma is be lehetne vele kerülni a döntőbe. De említhetjük Szokol Dianát, Kovács Ritát, és a megannyi világbajnokságot, kontinensviadalt. – Persze az ember mindig a legnagyobbakra emlékszik. De emellett számos tehetséges gyerekkel dolgozhattam, és dolgozhatok most is. Egy nagy különbség azért van. Anno rengeteg külföldi és hazai versenyre jutottunk el, ami amolyan jutalom is volt a versenyzőknek, és meg tudtuk nézni, hol tartanak a többi ország úszói. NDK, Róma, Párizs, csak hogy néhányat említsek. A mai versenyzőimmel még egyszer sem voltam külföldön. De talán szép lassan ez is megváltozik, a rendszerváltás után ugyanis nem a sport volt az elsődleges a családok életében. Most viszont egyre többen bízzák rám megint legféltettebb kincsüket, a gyereküket, így optimista vagyok. Ha sikerül egy kis támogatást kapnunk, akkor ismét lehet olimpikonunk. De már az nagy dolog, hogy ilyen létesítményeink vannak, mint az Arany uszodája.
A szeme megint csillog, joggal. Az elmúlt években ismét az élmezőnyben végeztek a nyíregyházi úszók a korosztályos versenyeken, és az eredményeket a város is elismerte a „Bütyök”-díjjal. A legnagyobb elismerés, amikor a szűk közeg, a város veszi észre az eredményeket. Hajlamosak vagyunk ugyanis ezekről elfeledkezni, mondhatnánk természetes. – Meglepett a díj, nem számítottam rá. De ezúton is köszönöm a város vezetésének, hogy eszükbe jutottam, természetesen jólesett az elismerés, és nekem is új motivációt ad. Ezek után már muszáj jól szerepelni…

/Megjelent a Nyíregyházi Napló 2009. május 7.-i számában./