|
 „Szobor-séta”
Minden város büszke köztéri plasztikáira, történetének mozzanatai kapcsolódnak hozzájuk, játékos anekdoták születnek, melyeket a városlakók kedvvel adnak tovább és az idelátogató kuncogva méltányolja: Szép ez a város!
Az összes szoborról, plasztikáról, reliefről nem tudunk beszámolni jelen írásban, ezért egy sétára invitáljuk a vendéget az állomástól a megyeházáig. Segítségért fordulunk a két jeles forráshoz; Koroknay Gyulához és Margócsi Józsefhez. Nyíregyháza története, képzőművészeti élete, látványa, hangulata nem értelmezhető nélkülük!
Induljunk a szép, új állomástól. Megérdemeltük, mert a régi szépet a „liberátorok” lebombázták.
Az állomástól balra fordulva a Petőfi térre jutunk, s ha kellően megerősítettük magunkat a „gombákban”, bátran nekivághatunk az útnak.
A névadó büsztje a tér fái között található. Berky Nándor példaértékű szobrot alkotott. Mint a Szabadiskola szobrásztanára, sikerrel formázta meg a lángoló, tollat karddal felcserélő költő elszántságát. Ha ma élne, újra kardot rántana.
Tovább menve a sorstárs Széchenyi utcáján haladunk, megpihenve a „Bástyában”. Hiszen a következő szobor Zrínyi Ilonát próbálja ábrázolni. A munkácsi vár védője támaszkodik a pallosra, hiszen felemelni úgysem tudná! Bolgár Judit alkotása.
De félre a kritikus megjegyzésekkel, mert elértünk a város szép téregyütteséhez, a Bessenyei-Benczúr térhez, csak azokról a szobrokról írunk, amelyet látunk az utcáról. A legnagyobb felállított, viták tüzében született szoborról szóljon Koroknay Gyula: Kallós Ede Bessenyei-szobra
„A város művészeti fejlődésében most már az az állomás következett, mikor a szobor „lelépett a falról”. Ez volt a városnak, de a vármegyének is az első köztéri emlékműve. Nem a város emelte, hanem a vármegye. A szoborállítás gondolata már 1889-ben felmerült, s valószínűnek látszik, hogy az a körülmény váltotta ki a tervet, hogy hasonló emlékműveket ekkor már több helyen emeltek. Ezekre gyakran kevés pénz lévén, a megyékhez fordultak támogatásért, így Szabolcs megye is adományozott Wesselényi-, Bocskai- és más szobrokra.
A vármegyeház építésével járó kiadások (1891-1892) késleltették a tervet, de 1894-ben meghirdették a pályázatot. Tizenhat jeligés pályamunka érkezett be, többek között Holló Barnabás, s Debrecenből Tóth András, Tóth Árpád apja is küldött. A zsűri, melynek tagjai közül Benczúr Gyulát kell megemlíteni, országosan befutott mesterek előtt egy fiatal, 29 éves, alig ismert szobrász pályaművét fogadta el.”
A másik oldalon Benczúr Gyula emlékezik Piloty mester szavaira, a müncheni akadémiáról, keresi a színeket, a végeredményt a mellette lévő múzeumban láthatjuk. Mögötte Kisfaludy Strobl Zsigmond Vénusza, ami az igéző tartás (kontraposzt), a fiatal lányok kihívó tartását mintázza éles ellentéttel az öreg Benczúrral.
A fentiek megjegyzésére; Bessenyei nem azon gondolkodik; mi a filozófia, hanem, hogy paterolhatná el az útból az öreget.
A Vénusznak a legjobb nézete a hátulja.
A „Jereván” sörkertből vígan gyönyörködhetünk a tizenéves lány formáin.
A múzeumot elhagyva az Országzászló térre értünk, ahol nekünk is tiszteleg Györfi Sándor huszárja. A nemrégen felállított lovas szobor méltó párja Pátzay kozákszobrának, melyet, ha délután keresünk fel, akkor a legszebb. Ritka és érdekes példa, két egykori ellenség egymás felé halad, de ha találkoznak, rejtik kardjukat és lóról leszállva bemennek a „Csillagba” egy poharat megemelni, s lovaik közben egymáshoz beszélnek.
A nyíregyházi huszár talapzatán két bronzrelief is látható. Az egyiken a kivonulók „vetett” fejjel tisztelegnek. Egy résztvevő öreg huszártól tudom; nem a parancsnoknak szólt, hanem a mellette álló, fehér ruhás lánynak, aki búcsúztatta a harcba indulókat. A lánya volt.
Ha visszamegyünk a korzón, a városházáig forgolódnunk kell. A ház tetején két Justicia trónol.
Koroknay Gyula szerint:
„A városháza Juszticia szobrai!
Városunk legrégibb két szobra fent, a városi tanács középrészének sarkain rajzolódik az égre.
A jobboldali mérleget tart egyik kezében, míg a másikkal koszorút nyújt. Mellette egy fasces, a római vesszőnyaláb bárddal s fején a városvédő istennő koronája. A baloldali alak jobb keze egy pallost tart fel, másik keze kissé feltartott mutatóujjával mintha figyelmeztetne. Fejét nem díszíti korona, hanem csak a szeméről felhúzott kendő. A ruha redőitől itt jobban lehet látni – szimmetrikusan a vesszőnyalábbal – egy antik oroszlánfejjel díszített széket.
Az ábrázolásban sajátságos, hogy tulajdonképpen a római Juszticia, az igazság istennője van megkettőzve, öt attribútummal megosztva. A hagyományos ábrázolás szerint bekötött szemmel ül, s baljában mérleg, jobbjában kard. A megosztás következtében igénybevett „kellékek”: a városvédő korona, a figyelmeztető ujj, az oroszlán, vagy a főhatalmat jelző vesszőnyaláb nem speciális mozzanatok, bizonyos szempontból mindig aktuálisak.”
A rossznyelvek szerint ráfér a mindenkori városvezetésre, hogy kétszeresen őrködjön felettük az igazság istennője.
A szemben lévő Kossuth-emlékmű Móricz „Forró mezők” című regényéből vált ismertté. Betlen Gyula alkotását, melyet 1912-ben avattak, az ország legcsúnyább Kossuth-szobrának írja le, talán azért, mert kellett a regény elejére egy poén. Az olvasó innen már nem tudta letenni, az egyébként jó krimit. Ismét Koroknayhoz fordulunk:
„Betlen Gyula, aki ekkor pályája elején álló művész volt, s akinek ez a szobor a legjelentősebb alkotása, jól eltalálta a bizottság elgondolását.” „Legfőbb törekvésem volt Kossuth Lajos fennkölt alakját egybefűzni a szabadság szimbólumaival és a szabadságért életüket és vérüket áldozni kész magyarságot ábrázoló csoportozattal, hogy különbözzék az országban létező hasonló tárgyú szoborművektől. Az emlékmű koronájának a szabadság géniuszát tettem meg, így a főalak és a vele vonatkozásban lévő csoportozat között harmonikusabb az összefüggés.”
Egy éles balkanyar, miután elhagytuk valamelyik kávéház székét, csak óvatosan, mert az Örökváltság díszletébe botlunk. Továbbhaladva megnyílik a Hősök tere. Volt Bessenyei, Belioanisz tér, most a Hősök tere. Kisfaludy alkotása díszíti. Ezen a helyen állt egykor a Testőr.
Margócsi József erről így ír:
„Miért került el innen a Bessenyei-szobor? Mert Kisfaludy Stobl Zsigmond nagyszabású alkotásának végül is itt találták meg a méltó helyét, nem utolsósorban azért is, mert ezt a szobrot is a megye közönsége állíttatta azoknak az emlékére, akik az I. világháborúban a megye lakosai közül életüket vesztették a csatatereken. Mivel ma ezt a szobrot láthatjuk, ennek történetét is itt kell elmondani, de előbb vissza kell mennünk egy kicsit a történelemben.”
A tér legszebb épülete a megyeháza. Szoborfülkéiben az ország és a megye két nagysága áll. 1893-ban Alpár Ignác javaslatára szilárd kőszobrot emeltek Szent Istvánnak és Szabolcs vezérnek. Az alkotások valóban épületdíszek, de már megszoktuk őket.
Sétánkat a Móricz Zsigmond könyvtárban pihenjük ki, a katolikus templomtól balra, s üdvözölni fog majd hóna alá csapott újsággal a névadó író. Kő Pál munkája. Ha bemegyünk Papi Lajos Móricza biccent felénk, fából.
A város több mint 260 szobráról is kaphatunk információt. A könyvtárban száraz a levegő! De a bíróságot gondosan kerülve a „Gajdos” kocsmában segíthetünk a gondon.
Papp D. Tibor
művészeti író
/Megjelent a Nyíregyházi Napló 2010. március 4.-i számában/ |
