|
 Mire ez a cikk megjelenik, a szakmában mindenki tudni fogja, hogy ki milyen díjat nyert a jubileumi, tizedik alkalommal megrendezett Pécsi Országos Színházi Találkozón, a POSzT-on.
Ott, ahol ebben az esztendőben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház nem került be a Fáy Miklós által válogatott versenyprogramba. Színészeink azonban most is eljutottak Pécsre: az úgynevezett OFF Programban három előadással voltak jelen a rangos rendezvényen.
Karádi Zsolt
Június 7-én, hétfőn a Nyílt Fórum keretein belül Tóth Miklós rendezésében Németh Ákos Deviancia című drámáját adták elő. A felolvasószínházi körülmények között pódiumra állított mű egy autista fiatal lány lehetetlen életkörülményeiről szól. A darab azonban nem orvosi eset: sokkal inkább a maga – Csáki Judit szavaival szólva – „kisrealista életképszerűségében” a mai magyar valóság összes problémáját egybegyűjtő és kisiklott emberi sorsokba transzponáló társadalmi látlelet. A játék jó lehetőséget nyújtott a nyíregyházi művészek (Horváth László Attila, Jenei Judit, Szalma Noémi, Tóth Károly, Fridrik Noémi, Horváth Réka) számára ahhoz, hogy egyfajta rádiójáték-szerű munkában vegyenek részt. Az eredetileg százhúsz oldalas, erre az alkalomra azonban mindössze ötvenhét oldalasra rövidített mű izgalmas kamaraszínpadi produkció lehetne!
A felolvasást vita követte: a Nánay István vezette Nyílt Fórum tagjai (a szerző, Németh Ákos jelenlétében) ízekre szedték a Devianciát: erényeit és hibáit egyaránt felmutatták.
Ugyancsak hétfőn, a Pécsi Horvát Színház adott otthont A lélek hossza című Radnóti-emlékműsornak. A költő lírai alkotásai, levélrészletei és naplójegyzetei alapján Olt Tamás által írott (és rendezett) játék a pécsi közönséget is megindította. Fellinger Domonkos Radnóti-alakítása és Szalma Noémi Fannija sokak kedvence lett. Az előadás sikerét Pásztor Pálnak és Jenei Juditnak is köszönhette: a négy fiatal színész találkozása a míves irodalmi anyaggal és a mélyen megindító emberi-művészi sorssal felemelően szép előadást eredményezett. Nem kevésbé járult hozzá az élményhez László Rita Emőke kreatív látványterve és Olajos Tamás zenei közreműködése. Ezen az estén Fellinger Domonkos Radnótija hallatlanul ihletett volt; a nézőket különösen gazdag élményben részesítette.,
A Móricz Zsigmond Színház harmadik darabja a Grimm-testvérek halhatatlan meséje, a Csizmás kandúr volt. Nincs az a gyermekközönség, amelyet a Puskás Tivadar kiváló rendezésében megelevenedő história magával ne ragadna. A pécsi kicsinyek éppúgy hatása alá kerültek, mint tavasszal, amikor itthon láttam, a nyíregyháziak. A Jókai téren felállított talpalatnyi szabadtéri színpadra, ahol a színészek is alig fértek el, ugyanúgy felmentek erdőt vagy aranyszőrű nyájat játszani, mint a Móricz Zsigmond Színházban tették az itteniek.
A Csizmás kandúrt, persze, nagyban befolyásolta a rendelkezésre álló tér. De nemcsak az: a késő délutáni kánikula is: az immár teljesen eldíszkövesedett belvárosban a meleg szinte elviselhetetlen volt – a felnőttek számára. A gyerekek viszont kitartottak, s a 35–40 fokos hőségben rendületlenül biztatták kedvenc macskájukat. (Amilyen harsányan örültek a kandúr sikereinek, olyannyira gyűlölték a gonosz varázslót.) A társulat tagjai (Éry-Kovács Zsanna, Nagy Karina, Petneházy Attila, Gyuris Tibor, Vízkeleti Zsolt, Buday Zsófi, Vicei Zsolt) dacolva a rekkenő hőséggel és a parányi játszóhely szűkösségével, kedves élményben részesítették a publikumot: számos család tagjai, nagymamák-nagypapák és apukák-anyukák együtt énekelték a szereplőkkel: „Éhes vagyok, dübörög a gyomrom…”
A POSzT egyszemélyi válogatása jövőre megszűnik, a 2010/2011-es évadban háromfős lesz az a grémium, amely meghívja a következő találkozó előadásait. Bízunk benne, hogy lesz olyan nyíregyházi produkció, amely bekerül a versenyprogramba.
/Megjelent a Nyíregyházi Napló 2010. június 17.-i számában/ |
