Pro Cultura Hungarica kitüntetésben részesült 60. születésnapja alkalmából Budai Lívia, világhírű mezzoszoprán énekművész.

Marik Sándor

Az elismerést és az oklevelet a Magyar Köztársaság ottawai nagykövete a kanadai fővárosban adta át a Torontóban élő művésznőnek.
Budai Lívia karrierje Nyíregyházáról indult a hatvanas években. Molnárné Maresh Lilinél tanult balettozni, az énektehetséget azonban Áginé Bocskai Ibolya fedezte fel, ő volt az első énektanára is. A Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett. 1968-ban második helyezett lett a Ki mit tud?-on – egyenes út vezetett a Zeneakadémiára. Huszonegy évesen megnyerte az Erkel-versenyt, amely akkor a legnehezebb, legrangosabb magyarországi megméretés volt. Hivatásos művészként Mascagni: Parasztbecsület Luciájaként lépett fel először az Operaházban, 1973-ban.
A ragyogóan indult művészpálya itthon 1977-ben megszakadt; disszidált, amiért három év börtönbüntetésre ítélték. Erről a Naplónak adott korábbi interjújában így beszélt: „Főleg emberi okok miatt mentem el. Nem bírtam elviselni az igazságtalanságot, a burjánzó protekciót, nem akartam idegronccsá válni. (…) A büntetés olyannyira valóságos volt, hogy alig néhány évvel a rendszerváltás előtt nem lehettem itt édesapám temetésén, mert nem kaptam beutazási engedélyt. Így érthető, hogy magyar színpadon sem léphettem fel, sőt karrierem kiemelkedő állomásairól sem adtak hírt a magyar lapok, vagy rádiók.”
A karrier azonban külföldön folytatódott: Németországból kiindulva járta a világot (1980-tól egy évtizedig a Bajor Állami Opera tagja volt). Több mint kétszáz város színpadán lépett fel, a londoni Covent Garden operaszentélyében már 1977-ben. Nem sokkal később a New York-i Metropolitan, a milánói Scala közönsége ünnepelte. Az operairodalom valamennyi híres drámai mezzoszoprán szerepét elénekelte – ezek legjobbjait hanglemezek, CD-k, filmek örökítik meg –, repertoárjában hatvan-hetven mű szerepel. Fő szerepei: Amneris (Aida), Eboli (Don Carlos), Azucena (Trubadur), Laura (Gioconda), Brangaene (Tristan), Fricka (Walkür), Herodias (Salome), Klytemnestra (Elektra), Amme (Árnyék nélküli asszony), Jocaste (Oedipus Rex). Az utóbbi években visszatérően meghívják Budapestre, az Operaház színpadára. Ma is aktív, de már megjelentek repertoárjában a kisebb feladatok, és gyakrabban alakítja korosabb hölgyek szerepét – amit természetesnek tart. Ha néhány nap pihenésre nyílik lehetősége, újabban szívesen fest. Huszonöt éve él Torontóban, ahová házassága köti.
Nyíregyházára így emlékezik: „A város a szívem csücske, ha haza gondolok, szemem előtt megjelenik a megyeháza előtt álló kisvonat, ahogy az erkélyünkről láttam. Sokáig nem jártam itt, de a 25 éves érettségi találkozóra sikerült eljönnöm régi iskolámba, a Zrínyibe. Alig ismertem a városra, gyönyörű lett, s ahogy hallom, azóta is változott, szépült.”

Carmen szerepében ( Berlin, 1982 )

/Megjelent a Nyíregyházi Napló 2010. július 1.-i számában/